Miért nehéz ügy az egyszer használatos kávés poharak újrahasznosítása?
A papírpoharak minden kávézóban alapfelszereltségnek számítanak. A vállalkozásoknak olcsó megoldás, a fogyasztóknak pedig kényelmes. Az a tény viszont, hogy minden 400 pohárból csak 1 db kerül újrahasznosításra, sok problémát jelenthet az hulladéktermelés szempontjából. De miért ilyen csekély az újrahasznosítás lehetősége a papírpoharaknál? Hogy lehetne csökkenteni ezt a számot?
Erre számos kávézó kezdte el az elmúlt évtizedben keresni a választ, így születtek az ún. KeepCup-ok, amiket az ügyfelek magukkal hozva spórolnak a papírpoháron. Ennek ellenére a kutatások azt mutatják, hogy még mindig minimális azon fogyasztók száma, akik tudatosan és rendszeresen használják ki ezt a lehetőséget. Ezeket a számokat aztán a Covid19 vírus még rosszabb irányba mozdította.
Jogos a kérdés, miért nem lehet újra hasznosítani a papírpoharakat? Miért nem használják többen a KeepCup-okat? Mi is erre keressük a választ cikkünkben.
Miből készülnek ezek a poharak?
A legtöbb elviteles „papír” pohár kőolaj alapú műanyagból készül, ilyen pl. a hungarocell és a polipropilén vagy polietilénnel bevont papírból. Ezek az anyagok kellően tartják a hőt és nem áznak át könnyen, így jó választásnak bizonyulnak a kávézók számára. Azonban az előállításukhoz nagy erőforrásokra van szükség.
Egyes becslések szerint az USA-ban évente 20 millió fa és 12 milliárd liter víz szükségeltetik a papírpoharak előállításához. Az is igaz, hogy habár a műanyag poharak előállításához nincs szükség ilyen mennyiségű természetes alapanyagra, gyártásuk mégis rengeteg energiát emészt fel.
A hungarocell és a polipropilén megfizethető és könnyen elérhető a gyártók számára, ám ezeket nehéz újra hasznosítani. A papírpoharakról azt gondolhatnánk, hogy az könnyen újrahasznosítható, de a műanyag bevonatot egy külön kezelés útján tudják csak a papírról leválasztani, így ez sem egyszerű eset.
Dr. Dagny Tucker erre a problémára keresett megoldást, ezért hozta létre a Vessel nevű vállalatot, ami poharak újra hasznosítását tűzte ki céljául. Egy olyan pohár-rendszert alakítottak ki a kávézók számára, ahol az ügyfelek egy QR kóddal felszerelt KeepCup-ba kapják a kávéjukat elvitelre. Miután elfogyasztották a kávét, egy, a pohárra nyomtatott QR kód segítségével könnyen vissza tudják vinni a poharakat a kijelölt helyekre, bevételi pontokra.
Dagny is úgy látja, hogy az újrahasznosítás iparág magas költségei megnehezítik az egyszer használatos poharak gyártásának minimalizálását. Az előállított műanyagok mindössze 9 %-a kerül újrahasznosításra, sőt, az új műanyag előállítása sokszor olcsóbb, mint bármilyen újrahasznosítás, ez pedig gazdaságilag a gyártóknak döntő érv lehet.
Sajnos elrettentő számokat jegyezhetünk fel, ha megnézzük, hogy milyen hatással vannak a műanyag alapú papírpoharak a környezetünkre.
Becslések szerint évente nagyjából 500.000.000 egyszer használatos pohár kerül a világ minden táján hulladéklerakókba. A hungarocell és a polipropilén poharak lebomlási ideje nagyjából 450 év, a műanyag bélésű papírpoharak esetében ez nagyjából 30 év. Azonban a lebomlási folyamat közben széndioxid és metán gázok kerülnek a légkörbe, ami további üvegházhatású gázok kibocsátását generálja. Ezek a műanyagok aztán mikro-műanyagokra bomlanak, ami aztán a bolygón szétterjedve szennyezi a levegőt, a talajt, így a vizeket is, ártva az egész élővilágnak. Egyelőre a pontos hatásai még ismeretlenek a kutatók számára, de a becslések szerint évente nagyjából 100.000 mikroplaszt részecskét fogyasztunk.
Biológiailag lebomló és komposztálható poharak
Léteznek biológiailag lebomló vagy komposztálható anyagból készülnek, amik használat után idővel alapkomponenseikre bomlanak. A két kifejezés között viszont van különbség, ugyanis a komposztálható poharak minden esetben lebomlanak biológiailag, de nem minden biológiailag lebomló pohár komposztálható.
A biológiailag lebomló anyagok idővel alapkomponensekre bomlanak, míg a komposztálható anyagok idővel szerves vegyületekké bomlanak, ezt nevezzük humusznak, ami aztán tápanyagokat juttatnak a környezetükbe.
Persze ez a folyamat csak akkor mehet végbe, ha a fogyasztók is tájékoztatva vannak arról, hogy a pohár komposztálható vagy biológiailag lebomló, hiszen így juttathatják el a megfelelő létesítménybe, ahol feldolgozzák.
Dagny azt is hozzáteszi, hogy kevés városnak van komposztáló üzeme. Európában a legtöbb kommunális hulladék hulladéklerakóba kerül (24%) vagy elégetik (27%). Kevesebb, mint a felét hasznosítják újra (31%) és még kevesebbet komposztálnak (17%). Ha nem lesz komposztálva egy pohár, akkor az hulladéklerakóba kerül.
Az uniós szabályok szerint a komposztálható anyagoknak 12 héten belül le el kell kezdődnie a lebomlásnak, aminek aztán 6 hónapon belül teljesen végbe kell mennie. Viszont ha az oxigén és hő- illetve légáramlás minimálisra csökken akkor a biológiailag lebomló poharak évekig megmaradhatnak. Mivel a komposztkupacokkal ellentétben a hulladéklerakókat nem ellenőrzik és nem is szellőztetik rendszeresen, a bennük lévő mikroorganizmusok anaerob módon bontják le az összetevőket, aminek következménye a metán és az üvegházhatást okozó gázok felszabadulása.
Kihívások az utóbbi időkben az újrahasznosításban
Sumit Lodhia egy Dél-Ausztráliai Egyetem számviteli professzora. Ő mesél arról, hogy a Covid19 nehezítette a kávéhoz kapcsolódó hulladék problémáját. „Mivel a vírushelyzetben a vendéglátóhelyeknél megnőtt az elvitelre történő rendelések száma, az újra felhasználható csészék használatában jelentős csökkenés volt észlelhető. Az intézkedések betartása érdekében a kávézók nem fogadták el a fogyasztók Keep-Cup-jait.
Az is igaz, hogy a hulladéktermelés szintje már jóval a világjárvány előtt emelkedőben volt. Dagny megemlíti, hogy ennek komolyan befolyásoló tényezője volt az újrafeldolgozható anyagok kínai exportjának 2018-as leállítása.
1992-ben kezdte meg Kína a világ minden tájáról feldolgozni az újrahasznosított hulladékokat. 26 év alatt ez 45%-os szintet ért el. 2018-ban viszont annak érdekében hogy a kínai újrafeldolgozás infrastruktúrába nagyobb befektetések történjenek, ezt a kezdeményezést leállították.
Dagny elmondja, hogy a leállás előtt az újrahasznosítás céljából összegyűjtött anyagok 95%-a, az USA-ból pedig 70% került el Kínába. A tilalom életbe lépésekor viszont úgy az EU-ban mint az USA-ban hirtelen túlterheltek lettek az újrafeldolgozó létesítmények, így az egyszer használatos műanyagokat gyártó létesítmények nem tudták csökkenteni a termelést.
De miért nem váltanak az emberek az újrahasználható poharak használatára?
Sajnos a kényelem kulcsfontosságú. Igaz, hogy sokaknak tetszik a gondolat a kevesebb hulladék termeléséről, ám sokszor a kávézókat spontán látogatják meg, így ha nincs meg a szokás, hogy reggel elrakja a Keep-Cup-ot, akkor az elviteles pohár a kézenfekvő. Az útközben elfogyasztott kávék után pedig az eldobható poharak a legkényelmesebbek, hiszen nem kell elrakni reggel, nem kell elmosni este, nem kell hordozni napközben. Sajnos több társadalmi felmérés során kiderült, hogy a fogyasztók nincsenek kellően motiválva. Még a kisebb kedvezmények sem elég jók ahhoz, hogy pár forint megspórolása érdekében a fogyasztók megváltoztassák a szokásaikat.
Akkor mi lehet a jó ösztönzés?
Dagny elmondja, hogy a Vessel poharak rendszerével pont abban szeretné segíteni a fogyasztókat, hogy ne kelljen magukkal cipelniük sem elmosniuk a poharaikat, hanem használat után lehetőségük legyen azt visszaadni a leadó helyeken. Persze ehhez szükség van ahhoz, hogy egyre több hely szálljon bele ebbe a körforgásba, mert ha messzire kell vinni a poharakat, akkor az megint motiválatlanná teszi a fogyasztókat.
Ebből is látszik, hogy a hasonló kezdeményezések jó lehetőséget kínálnak, de nem elég az igazi változáshoz. Ahhoz, hogy a brutális méretű hulladéktermelés megfékezése érdekében társadalmi szinten változtatni tudjunk, minden fogyasztónak magának is meg kell változtatnia a szokásait. Át kell gondolnia a kávézási szokásait és tudatosan tenni kell azért, hogy ne szemeteljen annyit. Ezt a Keep-Cup-okkal lehet megoldani.
A megoldás tehát komplex. Vállalati és infrastrukturális szinten fejleszteni és bővíteni kell az újrafeldolgozó üzemek kiépítését és létesítését. Társadalmi szinten jó lenne egyre több Vessel-hez hasonló kezdeményezés, ami a poharak körforgását segítené és a fogyasztói szinten szükséges a kávézási szokások tudatos átalakítása.
A bolygónk túlszemetelése már égető probléma, így talán érdemes lenne mindenkinek átgondolnia, mit tehet a saját hatáskörén belül, hogy még sokáig beugorhassunk a kedvenc kávézónkba és ne lepjen el minket a hulladék.
VÁRUNK SOK SZERETETTEL !Akciós! Barista Tanfolyamunkon BUDAPESTEN 2021.07.12-ÉN! 17:00-KOR MÁR KEZDŐDIK AZ ELSŐ ELMÉLETI ÓRA! A Barista Akadémia ÉS A Mojito Mixeriskola A KÖVETKEZŐ TANFOLYAM TÍPUSOKAT INDÍTJA EL, EZEN AZ IDŐPONTON: ALAP Barista, HALADÓ barista tanfolyam, ALAP mixertanfolyam, HALADÓ mixertanfolyam, 2 IN 1 MIXER ÉS BARISTA TANFOLYAM.
LEGYEN A SZAKMÁD A SZENVEDÉLYED, IRATKOZZ BE MÉG MA!
KÉRDÉSED VAN? +36 20 35 84 00
ÍRJ NEKÜNK! INFO@MOJITO.HU
CÍMÜNK: 1071 BUDAPEST, LÖVÖLDE TÉR 2.
NYITVA TARTÁS: MUNKANAPOKON 12:00-18:00
